1984

Kurztext / Annotation
'Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából' - írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatb nözö, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Talán valóban 'csak' keser üdvözlet lesz ez a regény a jövöben, örök emlékeztetö a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán. De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatb n, a gondolatrendörség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismerös:

A háború: Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság: Erö

S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a legleny gözöbb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha közben könnyedén - talán túlságosan is könnyedén - azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be.


Textauszug
1

Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek. Winston Smith, állát leszegve, gyorsan besurrant a Gyözelem-tömb üvegajtaján, hogy megszabaduljon a gonosz széltöl. De nem tudott olyan gyorsan besurranni, hogy ne törjön be vele együtt egy kavicsos porörvény. Az elöcsarnokhoz vezetö folyosó fött kelkáposzta és öreg rongy lábtörlök szagát árasztotta. Egyik végén egy - épületen belüli elhelyezés céljára túlságosan is nagyméret - plakát volt a falra szegezve. Csak egy hatalmas arc volt látható rajta, méternél is szélesebb arc: egy negyvenöt év körüli, s r fekete bajuszos, durva vonású férfi arca. Winston egyenesen a lépcsö felé sietett. A felvonóval nem volt érdemes próbálkozni. Még a jobb idökben is ritkán m ködött, jelenleg meg az áramszolgáltatás is szünetelt a nappali órákban. Ez is része volt a takarékossági versenynek, amellyel a Gy lölet Hetére készültek. A hetedik emeleten volt a lakása, s Winston, aki harminckilenc éves volt, s egy fekély sajgott a jobb bokája fölött, lassan haladt felfelé a lépcsön, útközben meg-megpihenve. A liftaknával szemközt mindegyik emeleten ott meregette szemét az óriási arc a falra szegezett plakátról. Olyan arckép volt, amelyet úgy rajzolnak meg, hogy a tekintete mindenhová követi az embert, akárhonnan nézi. NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART - hirdette az arc alatt a felírás.

A lakásban egy öblös hang valami számjegyzéket olvasott fel, amely az öntöttvastermeléssel volt összefüggésben. A hang egy homályos tükörhöz hasonló, téglalap alakú fémlemezböl áradt, amely a jobb kéz felöli falba volt beépítve. Winston elfordított egy kapcsolót, mire a hang valamivel halkabb lett, a szavakat azonban még mindig tisztán lehetett érteni. A készüléket (teleképnek nevezték) le lehetett halkítani, de teljesen kikapcsolni sohasem lehetett. Winston az ablakhoz lépett: alacsony, törékeny alak, soványságát csak még jobban hangsúlyozta a kék overall, a Párt egyenruhája. Haja erösen szöke volt, arca természettöl piros. Börét amúgy is kicserzette a durva szappan és a rossz borotvapengék használata, a tél hidege éppen csak betetözte ezt a munkát rajta.

Odakünn, még a bezárt ablakon keresztül is, hidegnek látszott a világ. Lenn kis szélörvények port és papírfoszlányokat kavartak csigaformákba, s jóllehet sütött a nap, s az ég metszö kék volt, a mindenfelé kiragasztott plakátokon kívül mintha semmilyen szín sem lett volna az utcán. A fekete bajuszos arc minden sarkon ott meresztette a szemét. Ott volt a szemközt álló ház homlokzatán is. NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART - hirdette alatta a felirat, s a sötét tekintet mélyen Winston szemébe fúródott. Lenn az utca szintjén egy másik, leszakadt sarkú plakát csapkodott szeszélyesen a szélben, s hol elt nt, hol látható lett rajta ez az egyetlen szó: ANGSZOC . A távolban helikopter szállt le a tetök közé, egy pillanatig úgy lebegett ide-oda, mint egy dongó, aztán nagy ívben ismét elrepült. A rendörörjárat volt, amely beles az emberek ablakán. Az örjáratban azonban még nem volt semmi rossz. Rosszat csak a Gondolatrendörség jelentett.

Winston háta mögött a teleképböl áradó hang még mindig az öntöttvasról és a Kilencedik Hároméves Terv túlteljesítéséröl fecsegett. A telekép egyszerre volt vevö- és adókészülék. Akármilyen hangot idézett elö Winston - az egészen halk suttogáson kívül -, a készülék felvette. Söt: ameddig a fémlap látómezején belül tartózkodott, nemcsak hallhatták, hanem láthatták is. Azt persze nem lehetett tudni, hogy egy adott pillanatban éppen megfigyelik-e az embert. Bizonytalan volt, hogy a Gondolatrendörség milyen gyakran és milyen rendszer szerint kapcsolódik be egy-egy magán-teleképkészülékbe. Még az is elképzelhetö volt, hogy mindenkit állandóan fi

Beschreibung für Leser
Unterstützte Lesegerätegruppen: PC/MAC/eReader/Tablet