Állatfarm

Kurztext / Annotation
Orwell 1943-44-ben írott m ve - amelynek a szerzö a 'Tündérmese' alcímet adta - ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedö idöszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm - Mr. Jones 'Major'-ja - a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta 'Állatfarm'-on élik elöször szabadnak, der snek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket.

Az 1984 írójának már ebben a m vében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenölegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az rnagynak eszméi, a Napóleon nev nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelö ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira.

A kezdeti jelszó pedig - 'Minden állat egyenlö' - érdekesen módosul...

Fordította: Szíjgyártó László


Textauszug
1/FEJEZET

Mr. Jones, a Major gazdája, bezárta éjszakára a tyúkólakat, de már olyan részeg volt, hogy a szellözölyukakat nem jutott eszébe elzárni. Lámpájának táncoló fénykörében végigtántorgott az udvaron, a hátsó ajtónál lerúgta csizmáját, a mosogatókonyhában a hordóból csapolt magának még egy pohár sört, aztán elindult az ágy felé, ahol Mrs. Jones már javában horkolt.

Mihelyt a hálószobában kialudt a fény, a tanya gazdasági épületében heves mocorgás és fészkelödés támadt. Napközben ugyanis híre ment, hogy az öreg rnagy, a díjnyertes fehér kandisznó, elözö éjjel különös álmot látott, és szeretné elmondani a többi állatnak. Megbeszélték hát, hogy összegy lnek a nagy pajtában, mihelyt Jones gazda eltakarodik, és biztonságban lesznek. Az öreg rnagyot (mindig így nevezték, bár a kiállításon Willingdon Szépe néven szerepelt) olyan nagyra becsülték a farmon, hogy mindenki kész volt lemondani egyórai alvásról, hogy meghallgathassa, mit akar mondani.

A nagy pajta egyik végében, holmi magas emelvényfélén, az rnagy már ott feküdt szalmaágyán, a mestergerendáról lelógó lámpa alatt. Tizenkét éves volt, és az utóbbi idöben meglehetösen elhízott, de még mindig fenséges tekintet , bölcs és nyájas ábrázatú disznó volt, annak ellenére, hogy soha nem faragták le az agyarait. Nemsokára kezdtek szállingózni a többi állatok is, és igyekeztek a maguk módján kényelembe helyezkedni. A három kutya jött elöször, Kolomp, Zsuzsi és Fogdmeg, aztán a disznók, akik tüstént beletelepedtek a szalmába, közvetlenül az emelvény elött. A tyúkok felkaptak az ablakpárkányra, a galambok a gerendára repültek fel, a juhok és a tehenek a disznók mögé feküdtek, és kérödzni kezdtek. A két igásló, Bandi és Rózsi együtt jött be: lassan lépkedtek, és óvatosan rakosgatták hatalmas, szörös patáikat, nehogy eltapossák a szalmában bujkáló kisebb állatokat. Rózsi, a kövér, középkorú kanca, negyedik csikaja után már nem nyerte vissza régi alakját. Bandi hatalmas állat volt, majd tizennyolc markos, és olyan erös, mint két más közönséges ló. Az orrán húzódó fehér csíktól kissé ostobának látszott, és csakugyan nem volt elsörend koponya, de jellemszilárdsága és félelmetes munkabírása miatt mindenki becsülte. A lovak után érkezett Malvin, a fehér kecske, és Benjámin, a szamár. Benjámin volt a legöregebb állat a Majorban, és neki volt a legrosszabb természete. Ritkán szólalt meg, és amikor megszólalt, rendszerint holmi cinikus megjegyzést tett - azt szokta például mondogatni, hogy kapott ö Istentöl farkat, hogy elhessegesse a legyeket, ám jobb szeretné, ha nem lenne farka, de legyek sem lennének. A Major állatai közt ö volt az egyetlen, aki sohasem nevetett. Ha megkérdezték, miért nem nevet, mindig azt felelte, azért, mert nem lát semmit, amin nevetni lehetne. Ennek ellenére, bár ezt nyíltan soha nem vallotta be, rajongott Bandiért; a vasárnapokat rendszerint együtt töltötték a gyümölcsös mögötti kis karámban, ahol egymás mellett legelésztek, de sohasem szóltak egymáshoz egy szót sem.

A két ló éppen lefeküdt, mikor az elárvult kiskacsák betotyogtak a pajtába. Elvesztették az anyjukat, s most gyámoltalanul hápogva bolyongtak ide-oda, olyan helyet keresve, ahol nem taposnak rájuk. Rózsi valami védöfalfélét kerített körülöttük hatalmas lábszárából, ahová a kis kacsák belefészkelték magukat, és tüstént el is aludtak. Az utolsó pillanatban megjelent Mollie is, kényesen illegetve magát. A bolondos, csinos, fehér kanca, akit Mr. Jones a bricskájába szokott fogni, kockacukrot rágcsált, és legelöl foglalt helyet, aztán kacéran lobogtatni kezdte fehér sörényét, remélve, hogy felhívhatja a figyelmet a beléfont piros pántlikákra. Legeslegutolsónak a macska érkezet

Beschreibung für Leser
Unterstützte Lesegerätegruppen: PC/MAC/eReader/Tablet